Zempléni Fehér Szikla Turisztikai Központ

Igazi kuriózum a hazai turisták és állatkedvelők számára: bölények legelnek a Zemplén hegyei között, a Szonta-patak völgyében. Hazánkban a veszélyeztetett faj utolsó példányát 1762-ben Erdélyben vadászták le. Ma csak Füzérkomlós térségében élnek hazánkban természetes körülmények között ezek a nagy testű vadállatok, ahol a látogatásuk is biztosított.
A szállás és egyben a kiinduló bázis a falu fölé emelkedő Fehér Szikla Vadászház. Hatkerekű masszív terepjáróval szállít a 30 hektáros bölénykertbe Mester Viktor. A főiskolás fiú ezekből az állatokból írta szakdolgozatát, mivel régóta tanulmányozza a kihalástól megmentett kelet-európai síksági bölények életét. Tőle tudjuk: amerikai fajtársaiktól csak némileg különböznek méretben, színben és formában. A meredek, vízmosásos utakon nagy biztonsággal halad a jármű, miközben vezetője több kaput kinyit és bezár, mivel az állatok életterét egy 500 hektáros vadaskert közepén jelölték ki. A körbekerített erdős terület látszólag kihalt, ám Viktor hívó hangja hatásosnak bizonyul. Polop, a közel egytonnás vezérbika, valamint Pompeie, Porthos, Potomka és a többiek tudják, ilyenkor kapják az abrakot, ezért kijönnek a sűrűből. Kis szakaszon követi őket az új jövevény, az a kis bölényborjú, amelyik több évszázad kihagyás, az állatfaj Kárpát-medencei kipusztulása után június utolsó napjaiban született meg hazánkban. Aztán meggondolja magát, és a cserjék között várja meg, amíg az anyja befejezi a táplálkozást. Közben kirajzolódnak az erőviszonyok, egyértelmű a hierarchikus felépítés. A hatalmas Polop azt csinál, amit akar, Porthost ellökdösi az etetőről, és így övé lesz az ő adagja is. Az etetőhely mellett áll a szénatároló fészer, amiben éjszakai szálláshelyet alakított ki a tulajdonos Mester András. Édes álom a bölények fölött: így ajánlja a túlságosan is romantikusnak tűnő "hálószobát", ahol éjszakánként a szénaillatban sokfajta izgalomban lehet része a vendégnek.

A kis csorda összetartó. Jóllaktak, és ahogyan érkeztek, közösen is távoznak. A közelben folyik a Szonta-patak, ahol friss forrásvizet isznak, a maguk által kialakított földterületen pedig homokfürdőt vesznek. Viktor óva int attól, hogy barátkozni próbáljunk a bölényekkel, mert az neki sem sikerült.

Hogyan kerültek ezek az állatok a Zemplénbe? András néhány éve elhatározta: olyat szeretne csinálni, amit senki más a környezetében, és ami büszkén átadható az utódoknak. Tavaly júniusban aztán - bürokratikus akadályhalmazon keresztül - sikerült a tervét megvalósítani. Lengyelország öt rezervátumából válogatták ki azt a törzsállományt, ami egy génbank szerepét is betölti. Segítségükre volt dr. prof. Wanda Olech, aki a bölények szakértője, és számos tanácscsal segítette a visszahonosítást, sőt, követi fejlődésüket is.

A vadaskertben nagy számban található muflon, vaddisznó, dám- és gímszarvas, valamint őz. A területet gyakran keresik fel vendégvadászok, akiket előzetes bejelentkezés után tudnak fogadni, de a bölényszafari látogatóinak is előre jelezni kell az igényt.

A Zemplén csalogatja még az érintetlen természeti környezetre vágyókat, akik bejárhatják a turistautakat, meglátogathatják a regéci és füzéri várromokat vagy a környékbeli kastélyokat. Széles a kínálat helyi gasztronómiai különlegességekből és vadételekből is.